Milánóban jártam "A" kiállításon, 1. rész

Kedves Olvasóim!

Örömmel jelentem, hogy végre sikerült eljutnom Milánóba az „i saloni del mobile” elnevezésű elég híres és elég nagy nemzetközi lakberendezési és design kiállításra. Már 3 éve tervezem, de mindig közbejött valami, így most ez külön öröm nekem.

A z odajutás körülményeiről, és milánói tartózkodásom egyéb történeteiről itt most nem is szeretnék beszélni, erről elég annyi, hogy a város szuper, az emberek mosolygósak, az időjárás csodás volt, és biztos, hogy még menni szeretnék. Legkésőbb jövőre a kiállításra ismét. J

A kiállítást egy olyan jellegű helyen képzeljétek el, mint nálunk az EXPO, csak egy kicsit nagyobb szabású, és látványosabb. A rend kedvéért erről is álljon itt néhány fotó.

Az egész területen 20 pavilonban volt a kiállítás a klasszikus, a modern, a design, a konyha és a fürdőszoba témakörök köré csoportosítva. Mondanom sem kell egy-egy pavilon is óriási méretű, így 1 nap alatt sajnos csak 14-et tudtam megnézni, de már ez is nagyon sok volt, egyszerűen befogadhatatlan volt a látvány ennyi idő alatt. Jövőre biztosan két napos belépőt veszek.

Ami a legszembetűnőbb különbség volt az itthoni, expon megrendezett kiállításokhoz képest nem csak az, hogy össze sem lehet hasonlítani velük, hanem hogy ugyanolyan nagy figyelmet szenteltek a „körítésnek”, azaz magának a bemutató térnek (standnak semmiképp nem nevezném J), mint a kiállított tárgyaknak, enteriőröknek. Mivel ez megér egy külön posztot is, hát ez lesz az első rész, és ígérem, a napokban még jelentkezem a második résszel is.

A feltöltött képek saját készítésűek, de mivel fényképezni a legtöbb helyen nem volt szabad, én meg, köztudottan jógyerek vagyok, ezért csak titokban csináltam  őket ;), így a minősége némelyiknek hagy maga után kívánni valót, ezért ezt nézzétek el nekem.

A leglátványosabb és legkreatívabb kiállítóterek egyébként főleg azokon a helyeken voltak, ahol nem komplett enteriőröket mutattak be, ami önmagában is már látványosság, hanem a termékgyártók állítottak ki, azaz pl. csak design székeket gyártanak, vagy polcokat, stb., azaz ahol egy kicsit „fel kellett dobni” a dolgot. A székek és egyéb ülőbútorok egyébként önmagukban is megérnének egy külön posztot, de erre most azért nem fogok kitérni a két részes beszámolóban, mert Murphy törvénye alapján a fényképezőgépem aksija természetesen az első 1,5 óra után lemerült L, így a hátralevő időben minden egyes fotónál imádkozni kellett neki, hogy még csak ezt az egyet lécci-lécciiiii.

Na, de azért remélem, tetszenek nektek is a képek, és ha így lesz, akkor mindenképp osszátok meg velem is a véleményeteket, valamint holnap után olvassátok, nézegessétek a következő bejegyzést is, mert érdemes lesz, azt megígérhetem.

Új projekt: Ráckevei nyaraló 1.

Bár a címben az írtam, hogy új projekt, valójában már a kőbányai sorház előtt picivel kezdődött a tervezés. Nektek viszont először írok róla, hogy miért, az is rögtön kiderül.

A megrendelés egy korábbi ügyfelem ajánlására érkezett, így ennek különösen örülök. :) A megrendelés tárgya egy közvetlen a Dunaparton fekvő kétszintes családi ház, nem túl nagy, de nem is kicsi. Összesen 100 m2 körül van a lakótér, és mivel a család (szülők, és 11 éves fiú gyermekük) egyébként is Ráckevén lakik, ezt a házat nyaralónak szánják. Erre alkalmassá teszi a kert végében folydogáló Duna ág is, valamint a kertben levő kis medence is.

Első körben ezek a hangulati lapok készültek hozzá hideg és meleg színállásban:

A tervezési feladat itt majdnem pontosan ellentétes a kőbányai sorházzal, hiszen ott egy 4 tagú család mindennapját kellett elhelyezni kis alapterületen, itt viszont egy 3 tagú család hétvégéjére kell berendezkedni. Hely bőven van, tárolási kapacitással nemigen kell számolni, viszont a terasz kialakításában és berendezésében is kicsit részt kell vállalni, tekintve, hogy az szerves része lesz a mindennapoknak.

A kőbányai sorháznál azt a klasszikus sorrendet követtük, hogy először végére járunk a tervezési folyamatnak, majd megkezdődik az építkezés. Ott erre azért volt szükség, mert a család a lehető legrövidebb időre akart kiköltözni a házból a felőjítás idejére. Egyébként ez a sorrend mindenképpen a szerencsésebb. A jelenlegi helyzet viszont az, hogy a ház felmérése után azonnal terveket kellett szolgáltatni, így egy kicsit előre kellett gondolkozni, ugyanakkor olyan terveket kellett már adni, amire csak a végén szokott sor kerülni.

Ez a helyzet azért alakult ki, mert a tulajdonos a tetőn kívül szinte mindent bontott a házban. Kikerült az összes válaszfal, a teljes aljzatot visszabontotta, minden vakolatot levertek, sőt az egyik homlokzati fal is majd' 1,5 méterrel került arrébb, minden nyílászárót cserélünk, megszüntettünk egy nagyon ronda kandallót kéményestül, egy szintén ronda és kényelmetlen, utólag épített, tetőtérbe vezető lépcsőt is lebontottunk, helyette új, kényelmesebb, a tér részévé váló vasbeton lépcső készült, és még sorolhatnám.

A tél beállta előtt szerettük volna a válaszfalakat megépíteni és aljzatot addig elkészíteni, hogy a padlófűtés fogadására alkalmas legyen. Ehhez azonban az kellett, hogy a funkciókat újra osszuk, helységek új méreteit meghatározzuk, és az aljazt alá kerülő vizes és egyéb közművek helyét is pontosan meghatározzuk. Talán ebből már kezd világossá válni, hogy hogy értettem azt, hogy a sorrendek felcserélődtek... Tulajdonképpen mindent ki kellett találni már az elején ahhoz, hogy elkezdődhessen bárminemű építési folyamat. Na jó... A falak színe, meg a függönyök még tényleg ráér, de pl. az már nem volt mellékes, hogy a nappaliban épített polcrendszer lesz, vagy hogy a kanapé helyét is pontosan ki kellett jelölni ahhoz, hogy a világítási terv elkészülhessen.

Az építkezés ugyan elkezdődött november végén, viszont a februári nagyon hideg egy egész hónapra visszavetette az egész folyamatot, így mivel nem nagyon volt semmi látványos, amit nektek is megmutathattam volna, úgy gondoltam, még várok vele.

Most viszont már túl hosszú lenne az első poszt, a türelmetekkel meg nem akarok visszaélni, így most csak annyi egyelőre, hogy milyen volt és milyen lett (lesz) az új elrendezés, aztán ígérem hamarosan jelentkezem, mert már van mit írni, és megmutatni.

Az eredeti alaprajzok tehát így néztek ki, és alattuk látható, hogy milyen lesz a végén (a képekre kattintva nagyobban is megnézhetitek):

Az emeleten alapvetően nem változtattunk, egykisebb szülői hálót és egy nagyobb gyerekszobát alakítunk ki, utóbbi egyik alacsonyabb falán végigfutó tolóajtóval kialakított gardróbbal. A felső szinti zuhanyzóból a zuhanyt eltávolítottuk, viszont maradt a wc, és mosdó funkció, valamit itt lesz "elrejtve" szem elől a mosógép, és a kazán, így a földszinti fürdőszobát fogjuk szépségesre megcsinálni.
A földszinten, ahogyan már említettem is, az egyik homlokzati falat áthelyeztük, így lényegesen nagyobb teret kaptunk, a kémény elbontásával ez tovább nőtt. A régi kis szoba helyére kerül az új konyha, és mivel szép és stílusos konyhabútort tervezünk ide, amit szeretnénk megmutatni, és a háziasszonyt sem akarjuk elszeparálni, ugyanakkor a Megrendelő kívánsága az volt, hogy az esetleges szagok miatt legyen a konyha zárható, így egy mennyezetig érő, 2,20 m széles üvegfalat terveztem ide, melynek egyik fele fix, másik pedig eltolható. Ez lesz az egyik legérdekesebb elem a földszinten, mert még a fa burkolatúra tervezett lépcső is meg fogja bolondítani itt a látványt. Már alig várom, hogy ezt a részt élőben is láthassam!

És csak hogy aktivizáljam a kedves olvasóközönségemet :), egy kérdést is feltennék, amire szívesen várom ötleteiteket a bejegyzés alatti megjegyzésekben, vagy a Facebookon:

Az emeletre felérkezve láthattok egy eddig nem túl jól kihasznált teret. Nem túl nagy, ráadásul majdnem a fele az 1,90 m magassági vonal alá esik, és csak egy kis déli tájolású tetőablak adja a természetes fényt. Egyre csak jár az agyam, hogy mire lehetne kihasználni, vagy milyen hangulatot kellene ott létrehozni, de vagy sokminden jut eszembe, vagy semmi. Ti mit csinálnátok ott szívesen?