Kőbányai sorház 3.

Már elég régen nem jelentkeztem ebben a témában, köszönhetően szintén az elhúzódó költözésnek. Közben azért folytak a tervezési munkálatok Kőbányán, úgyhogy van miről beszámolni.

Ott tartottunk, hogy meglett a végleges alaprajz, amin egy iciri-picirit még módosítottunk, és végre elkezdhettük a klasszikus lakberendezési tervezést.

Ott is tartottunk még, hogy a nappali szekrénykombinációja egy kihasználni kívánt akció miatt végül az IKEA Besta elemeiből lett összeállítva. Az eredeti színösszeállítás koncepcióját akkor kellett elvetni, amikor kedves Megrendelőim az elemek bevásárló listájával már az áruházban voltak. Ott derült ki ugyanis, hogy ami a 2012. évre vonatkozó katalógusban, és a honlapon található Besta tervezőben is megtalálható elem, azt tulajdonképpen már nem gyártják. Mondanom sem kell, közben az akció a végéhez közeledett, így aztán gyorsan át kellett variálni az egészet. Ebben nagy szerepe volt Megrendelőim türelmes és önálló munkájának, így tulajdonképpen, amit újonnan összeállítottak, azon kis módosítást javasoltam, majd rábólintottam. Így ez a bútor már meg is van véve. Végeredményben tehát fekete, fehér és bordó magasfényű frontokat variálunk, szem előtt tartva, hogy minél jobban kihasználjuk az egyébként nem kicsi belmagasságot, valamelyest még ruhákat is kívánunk tárolni benne, amire tömör ajtó kell, de a nappali nem annyira túl nagy mérete miatt igyekeztünk mindezek mellett „szellősre” venni az összképet.

Zs., a feleség egyébként határozott elképzelésekkel rendelkezik az alkalmazandó színeket illetően, a bordó például már ezért jelent meg. Eredetileg azt szerette volna, ha a kanapé bordó lenne, de erről végül én beszéltem le. A kanapé fogja uralni jelen esetben az egész szobát, ami nem nagy, a kanapé viszont nem kicsi. Tartottam tőle ugyanis, hogy ez az erőteljes szín hamarosan zavaró lesz az ott tartózkodók számára, az ilyen intenzív színekkel óvatosan kell bánni. Ha viszont ez bekövetkezik, akkor ezzel a gondosan kiválasztott, és elég drága bútordarabbal szinte semmit nem lehet már tenni. Zs. egyébként jó érzékkel ragaszkodik egyes elképzelésekhez, míg másikakhoz nem, így nem kellett sokáig győzködni erről. Helyette a kanapé mögötti falszakaszt fogjuk tapétázni bordó alapon valamilyen mintásra, míg előtte a kanapé bézs színű lesz. Ettől a színtől azért nem félünk, mert a választott kanapé az Andante kínálatából került ki, egy nova life elnevezésű szövettel, ami szuper gyerek- és koszellenálló. (Ja, igen, szóval ez is meg van rendelve, haladunk…)

A tapétákat illetően több más között ezek kerültek szóba eddig a teljesség igénye nélkül:

További tapétamintákat is nézegettünk, mégpedig a hálófülkébe valót. Zs. itt a fehér-lila-fekete színkombinációt szeretné látni. Miután egy icipici helységről beszélünk, a három szín arányát itt nagyon el kell találni, hogy az összhatás ne legyen nyomasztó. Ezek kerültek szóba:

Ezen kívül még nem annyira izgalmas világítási és gipszkartonozási tervek készültek, ezek inkább a kivitelezéshez szükségesek, csak amiatt teszem be ide, hogy lássátok, hogy néz ki egy ilyen. (A világítási terv ettől részletesebb szokott lenni, pontos lámpatest típus megjelölésekkel, de egyelőre még lámpatesteket nem választottunk.

Megrendelőim nagyon aktívan vesznek részt a munkában, és ez meg is látszik az előrehaladásban. A., a férj most éppen leginkább a kivitelezők kiválasztásával van elfoglalva, Zs. függönyöket, textileket, lámpákat és minden mást nézeget, valamint a gyerekszobák azok, amikkel még szintén foglalkoznunk kell.

A következőkben, majd erről lesz szó.

Tudod mi az a "beach hut" ?

Kedves Blogolvasóim!

Elmúlt blogbejegyzéseimre visszatekintve azt vettem észre, hogy bár eleinte egyáltalán nem rajongtam az angolokért, és lakberendezési kultúrájukért, azért úgy tűnik, csak csak hatással volt rám a tavalyi többszöri kint tartózkodás, és a töménytelen lakberendezési magazinjuk, mert mostanában leginkább angol vonatkozásúak a témáim. Ez a mostani is ilyesmi lesz végül, és bár a lakberendezéshez csak távolról kapcsolódik, tulajdonképpen a blog tematikájába, miszerint "... és minden ami tetszik...", nagyonis beleillik.

Nagyon úgy néz ki, hogy jön a tavasz, és ettől az embernek máris a vízpart jut eszébe.:)

Aki már járt a dél - angol partvidéken, annak ez nem lesz olyan újdonság, de én amikor először láttam meg az ún. beach hut-okat, hát még a szívem is belemosolyodott.

Ricsi városában, Bournemouth-ban nagyon hosszú, végeláthatatlan, széles, homokos tengerpart húzódik. Nekem még egyszer sem sikerült olyankor mennem, amikor ebben a tengerben fürdeni is lehetett volna, de talán néhányan már a Facebook oldalamra postolt képeken láthattátok, hogy az angolokat a hideg nem riasztja vissza a fürdőzéstől, így december 24-én a kiskölykök még lenyomtak egy kis szörfözést a karácsonyi vacsi előtt. (Apu, anyu sapka-sálban a partról nézte őket...)

A hosszú tengerpart legtöbb részén egymás mellett szorosan, szépen sorban sorakoznak ezek a kis szivárvány minden színében pompázó bícshátok :). Egy pinduri kis faházikót képzeljetek el, szerintem a legtöbb nincs több 6 m2-nél, amiben mindössze a napozó ágyak férnek el összecsukva, egy mini kis konyha, grillező cuccok, és egy - két praktikus tárgy még, amire szükség lehet, ha egész napra lemegy a család a partra.

Tavaly tavasszal még elmentünk biciklivel kirándulni más tengerparti kis szomszédos városkákba, ahol ezeknek a házikóknak valamivel nagyobb változatait is megnézegethetük, ebben már azért elfért egy komolyabb konyha is, illetve némelyiket leleményesen úgy alakították ki, hogy legyen egy kis galéria, ahol fekve elfér az ember, akkor haza sem kell menni este. :) Na, azért ezek sem nagyobbak amúgy 10-12 m2-nél.

Most, hogy ráfeküdtem az angoltanulásra, és házi feladatként érdekes témákat kell keresnem angolul, utána néztem én ennek a beach hut kultúrának az interneten, és nem meglepő módon Angliában komoly hagyománya, sőt történelme van ennek.

Az alábbiakban az eredetitől kissé rövidebben ugyan, de összefoglalom magyarul, hogy mit találtam, szerintem érdekes, és a fotók meg magyarázat nélkül önmagukért beszélnek. (A képek egy része saját készítésű, azaz pontosabban Ricsi fényképezte, a többi az alábbi honlapról származik.)

Szóval ezeknek kis házikóknak már több mint 250 éves történelmük van, persze nem a jelenlegi formájukban voltak akkor láthatók, inkább egy fajta kerekeken guruló öltöző bódénak tudnám mondani, ahogyan az alábbi régi fotón is látszódik.

Az ember kibérelte a kis "bathing machine"-nak nevezett eszközt fent a parton, a víztől kicsit távolabb, és míg kicserélte a ruháját benn, addig egy ló levontatta a vízközelbe, majd közvetlenül a vízbe tudott merülni belőle.

Viktória királynőnek is volt már ilyenje.

Akkoriban egyébként nem volt nagy divat a tengerben fürdőzés, inkább csak a halászok, meg a csempészek használták a tengerpartot, de az orvosok elkezdték "receptre" felírni a hideg sós vízben való megmártózást, a páciensek viszont vitték magukkal a családjukat, akiknek kellett valami kis szállás és szórakozás, úgyhogy elkezdtek megjelenni a már állandóra oda épített kis faházak.

A következő években csak nőtt ennek a kultúrája, és bár a világháborúk során teljesen a földdel tették egyenlővé a parton kialakult kis üdülőhelyeket, manapság a beach hut-oknak megint óriási a népszerűsége, nem kevesen foglalkoznak azzal, hogy bérbeadják őket, és az sem riszat vissza sokakat, hogy a népszerűség miatt az áruk is már elég borsos tud lenni egy - egy népszerű helyen. Népszerű és győnyörű helyben pedig nincs hiány az angol tengerpartokon. 

(Az eredeti cikk szerzője Kathryn Ferry, és aki hosszabban érdeklődik a téma iránt, az olvashatja eredetiben itt: http://www.beach-huts.com/history-of-beach-huts.php , ahol még egyéb infókat is találhattok.)

Az angol tengerpartok persze össze sem hasonlíthatók az általunk gyakrabban látogatot, jobban ismert mediterrán partokkal, de azt hiszem az azért kétségtelen, hogy ennek is megvan a maga vonzereje és bája,  és mintegy változatosság képpen azért el tudjuk magunkat képzelni egy hosszúhétvégén a parton, egy pirinyó kis beach hut-ban. :) 

Fény- és természetrajongó angolok

Kedves Blogovasóim!

Már lassan 3 hete, hogy nem jelentkeztem, éppen költözésben voltam, de újra próbálom felvenni a fonalat. Erre a nagyszerű alkalomra Ricsi is hazalátogatott, hogy segítsen (nélküle lehetetlen küldetés lett volna), és persze szuper angol lakberendezési magazinkat hozott nekem. Na most... hát a lakás ugyan még mindig nem állt össze teljes mértékben, de szerencsére a helyezet már sokat javul, így tegnap végre a kanapén hasalva egy kicsit nekiláthattam az új - és a régi, de szintén még olvasatlanul a sorára váró - magazinjaimnak.

Korábban már talán szót ejtettem arról, hogy tapasztalataim szerint az átlagos angoloknak látszólag fogalma sincs arról, hogy a lakberendezést eszik-e vagy isszák, de akiknek van fogalma róla, az aztán ért hozzá, mondhatom.

Most egy elég sokszor látott jellegezetességüket szeretném nektek is megmutatni, ezek pedig a lépten - nyomon látható télikertek, amiket ők "conservatories" vagy "orangeries" nevekkel illetnek. Utóbbi olyan, aminek a teteje is üveg, na, hát ezek aztán tényleg azt az érzést nyújtják, mintha a reggeli kávédat a kertben iszogatnád. Egyébként, amint majd a képeken látni fogjátok, ezekben nem csak egy kis kávézó sarkot vagy étkezőt, esetleg nappalit lehet elhelyezni, de egy egész komplett konyhát is akár. A régi vidéki kastélyok stílusos kiegészítése mellett alkalmazzák moder stílusú új épületeikknél is, és a már korszerűnek számító, és mindenhol elterjedt alumínium és műanyag profilokon kívül tölgyfából is készül a szerkezet, csodálatosan magával ragadó hangulatot kölcsönözve ezzel a belső térnek.

De még mielőtt azt gondolnátok, hogy ez csak a gazdagok kiváltsága, elmondhatom nektek, hogy a vidéki kastélyokon kívül a hagyományos régi, aprócska (vagy nagyobbacska) városi házak is nagyon sokszor rendelkeznek télikerttel, itt általában a cél azonban egy kis plusz térnyerés, így gyakran láttam előszoba vagy szélfogó kialakítását ezzel a megoldássa, általában utólagos hozzáépítéssel. Létjogosultság ennek az üzletnek biztosan van arrafelé, mert a gyártóknak se szeri se száma.

Én persze a képeken a legszebbeket gyűjtöttem össze, nem titkolt szándékom, hogy lenyűgözzelek vele Tieteket :), ahogyan engem is lenyűgöztek.

A fotókat az alábbi honlapról mazsoláztam ki Nektek, aki még gyönyörködne továbbiakban, az itt megteheti:

http://www.davidsalisbury.com/