Kedves Blogolvasóim!
Elmúlt blogbejegyzéseimre visszatekintve azt vettem észre, hogy bár eleinte egyáltalán nem rajongtam az angolokért, és lakberendezési kultúrájukért, azért úgy tűnik, csak csak hatással volt rám a tavalyi többszöri kint tartózkodás, és a töménytelen lakberendezési magazinjuk, mert mostanában leginkább angol vonatkozásúak a témáim. Ez a mostani is ilyesmi lesz végül, és bár a lakberendezéshez csak távolról kapcsolódik, tulajdonképpen a blog tematikájába, miszerint "... és minden ami tetszik...", nagyonis beleillik.
Nagyon úgy néz ki, hogy jön a tavasz, és ettől az embernek máris a vízpart jut eszébe.:)
Aki már járt a dél - angol partvidéken, annak ez nem lesz olyan újdonság, de én amikor először láttam meg az ún. beach hut-okat, hát még a szívem is belemosolyodott.
Ricsi városában, Bournemouth-ban nagyon hosszú, végeláthatatlan, széles, homokos tengerpart húzódik. Nekem még egyszer sem sikerült olyankor mennem, amikor ebben a tengerben fürdeni is lehetett volna, de talán néhányan már a Facebook oldalamra postolt képeken láthattátok, hogy az angolokat a hideg nem riasztja vissza a fürdőzéstől, így december 24-én a kiskölykök még lenyomtak egy kis szörfözést a karácsonyi vacsi előtt. (Apu, anyu sapka-sálban a partról nézte őket...)
A hosszú tengerpart legtöbb részén egymás mellett szorosan, szépen sorban sorakoznak ezek a kis szivárvány minden színében pompázó bícshátok :). Egy pinduri kis faházikót képzeljetek el, szerintem a legtöbb nincs több 6 m2-nél, amiben mindössze a napozó ágyak férnek el összecsukva, egy mini kis konyha, grillező cuccok, és egy - két praktikus tárgy még, amire szükség lehet, ha egész napra lemegy a család a partra.
Tavaly tavasszal még elmentünk biciklivel kirándulni más tengerparti kis szomszédos városkákba, ahol ezeknek a házikóknak valamivel nagyobb változatait is megnézegethetük, ebben már azért elfért egy komolyabb konyha is, illetve némelyiket leleményesen úgy alakították ki, hogy legyen egy kis galéria, ahol fekve elfér az ember, akkor haza sem kell menni este. :) Na, azért ezek sem nagyobbak amúgy 10-12 m2-nél.
Most, hogy ráfeküdtem az angoltanulásra, és házi feladatként érdekes témákat kell keresnem angolul, utána néztem én ennek a beach hut kultúrának az interneten, és nem meglepő módon Angliában komoly hagyománya, sőt történelme van ennek.
Az alábbiakban az eredetitől kissé rövidebben ugyan, de összefoglalom magyarul, hogy mit találtam, szerintem érdekes, és a fotók meg magyarázat nélkül önmagukért beszélnek. (A képek egy része saját készítésű, azaz pontosabban Ricsi fényképezte, a többi az alábbi honlapról származik.)
Szóval ezeknek kis házikóknak már több mint 250 éves történelmük van, persze nem a jelenlegi formájukban voltak akkor láthatók, inkább egy fajta kerekeken guruló öltöző bódénak tudnám mondani, ahogyan az alábbi régi fotón is látszódik.
Az ember kibérelte a kis "bathing machine"-nak nevezett eszközt fent a parton, a víztől kicsit távolabb, és míg kicserélte a ruháját benn, addig egy ló levontatta a vízközelbe, majd közvetlenül a vízbe tudott merülni belőle.
Viktória királynőnek is volt már ilyenje.
Akkoriban egyébként nem volt nagy divat a tengerben fürdőzés, inkább csak a halászok, meg a csempészek használták a tengerpartot, de az orvosok elkezdték "receptre" felírni a hideg sós vízben való megmártózást, a páciensek viszont vitték magukkal a családjukat, akiknek kellett valami kis szállás és szórakozás, úgyhogy elkezdtek megjelenni a már állandóra oda épített kis faházak.
A következő években csak nőtt ennek a kultúrája, és bár a világháborúk során teljesen a földdel tették egyenlővé a parton kialakult kis üdülőhelyeket, manapság a beach hut-oknak megint óriási a népszerűsége, nem kevesen foglalkoznak azzal, hogy bérbeadják őket, és az sem riszat vissza sokakat, hogy a népszerűség miatt az áruk is már elég borsos tud lenni egy - egy népszerű helyen. Népszerű és győnyörű helyben pedig nincs hiány az angol tengerpartokon.
(Az eredeti cikk szerzője Kathryn Ferry, és aki hosszabban érdeklődik a téma iránt, az olvashatja eredetiben itt: http://www.beach-huts.com/history-of-beach-huts.php , ahol még egyéb infókat is találhattok.)
Az angol tengerpartok persze össze sem hasonlíthatók az általunk gyakrabban látogatot, jobban ismert mediterrán partokkal, de azt hiszem az azért kétségtelen, hogy ennek is megvan a maga vonzereje és bája, és mintegy változatosság képpen azért el tudjuk magunkat képzelni egy hosszúhétvégén a parton, egy pirinyó kis beach hut-ban. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése