A luxus nem ismer határokat - Angol stílus

Az elmúlt évben volt szerencsém többször is hosszabb-rövidebb időt Angliában tartózkodni, és bár az általam látott "enteriőrök" finoman szólva is elmaradtak az én ízlésemtől, de számos remek lakberendezési magazinjuk bizonyítja, hogy márpedig létezik, sőt jellegzetes is az angol stílus.
Ha ott járok, biztosan veszek 1-2 magazint. A legutóbbi utamról hazahozott "25 beautiful homes" című lett eddig az abszolút befutó, és ennek egyik hirdetése alatt talált honlapon böngészve gondoltam: ezt nektek is látnotok kell.
Íme néhány fotó ízelítőül, melyeket a honlapról sikerült letöltenem, de továbbiakat (rengeteget, és ámulatra méltót) találtok még itt: http://clive.com/en/furniture/page/slideshow

Jó szemezgetést!!! :)

Elkezdem... Kőbányai sorház 1.

Kedves Blogolvasóim!

Említettem már talán, hogy a blogot többek között azzal a céllal hoztam létre, hogy az éppen folyamatban levő munkák aktuális állapotáról írjak annak, akit érdekel egy lakásfelújítás/lakberendezési tervezés folyamata az elejétől a végéig.

Jelenleg két munkán dolgozom, és bár az egyik korábbi megrendelés, annak leírását kb. két hét múlva kezdem, amikor az érdemi tervezési munka megkezdődik.

Azért lesz érdekes mindkettőt figyelemmel kísérni, mer a két megrendelés tartalma különbözik egymástól. De hogy a lényegre térjek végre... :)

A megrendelés tárgya egy kőbányai sorházi lakás, aminek alapterülete nem túl nagy (76,58 m2), viszont hogy ne is legyen egyszerű a helyzet, leglább jó sok mindent kell elhelyezni kis alapterületen.

A megrendelő egy 4 tagú család, fiatal házaspár egy 1,5 éves és egy 4,5 éves gyerkőccel. (Nagyon cukorpofák egyébként.) A ház konyháját és fürdőszobáját a közelmúltban felújították, így a tervezési feladat erre most nem terjed ki. Ez azt jelenti, hogy a fennmaradó 59 m2-rel lehet és kell "garázdálkodni" úgy, hogy legyen két külön szoba a két külön nemű gyermeknek, egy vendégfogadásra alkalmas nappali, ahol - ritkán ugyan - de le szeretnének ültetni 10 embert egy asztalhoz családi összejöveteleken, kellene egy háló a szülőknek, mert jelenleg az egyetlen nagy szoba közepén alszanak egy  duplaágyon, nem túl nagy intimitásban, valamint jó lenne egy kis sarok, ahol a férj dolgozni tud egy laptoppal, és persze milliónyi dolognak kell nem kevés tárolóhely. Ezen kívül szeretnék, ha egy kandalló is helyet kapna, de ez már nem elsődleges szempont, a meglévő cserépkályha kéménye egyébként sem alkalmas a kandalló kéményének bekötésére, így új kéményre lenne szükség. Emiatt ez még mérlegelés alatt van.

Jelenleg a helyzet:

Hát ez lesz az összehasonlítási alap a későbbiekben.

A tervezés jelenleg nem lesz teljeskörű, mert a megrendelő érzi magában az erőt és kreativitást, hogy a saját ízlése szerint formálja majd a meglévő tereket, így a tervezés jelenleg leginkább a funkciók kialakítására terjed ki, azaz ki kell alakítani a megfelelő méretű új helyiségeket, és ki kell találni azt, hogy mekkora bútorok és hová kerüljenek ahhoz, hogy minden kövtelményt kielégítsünk. Hogy konkrétan milyen bútorok, színek, textilek, dekorációk, stb. kerülnek a lakásba, azt ebben a munkában csak javasolni fogom, ami azt jelenti, hoyg helyiségenként adok egy-egy úgynevezett "hangulati lapot" (majd később, ha felteszem ide, akkor világossá válik majd számotokra, hogy az mit is jelent), ennek alkalmazásával már egy iránymutatást kapnak, hogy milyen színeket, milyen stílusú bútorokat válasszanak a kívánt hatás elérése érdekében.

A feladatom másik része lesz, ami ilyen kis lakásoknál szinte mindig előfordul, az egyedi bútortervezés, hogy a lehető legjobban kihasználjuk a rendelkezésre álló nem nagy mennyiségű helyet.

Az első alaprajzi változatok:

Amióta ezekről a tervekről egyeztettünk, már egy kicsit változott a helyzet, mert ahogy az lenni szokott, egyik változatban ez tetszik, másik változatban meg az tetszik, a párnak magának is kompromisszumot kell kötni egy - két dolgoban, ami mint tudjuk, nem mindig egyszerű :).

A szobák berendezésénél figyelembe kell venni egy-két meglévő bútort, amit szeretnének továbbra is használni, valamint azt szeretnék, ha mindkét gyerekszobában lenne 1-1 kanapé is (leginkább vendégággyá nyitható kivitelű lenne jó), ami tekintve, hogy a szobák a 12 m2 körüli alapterületükkel nem túl tágasak, rendesen feladják a leckét.

A 2. és 3. változatban a szülök egy ablaktalan hálófülkében alszanak, aminek dekorációjával majd sokat lehet javítani az elsőre talán ijesztőnek tűnő konfortérzeten, viszont az 1. változatban vagy egy szekrényágy (szekrényből lenyitható és felcsukható kivitelű teljes értékű ágy), vagy egy kinyitható kanapé oldja meg a szülök alvásfunkcióját.

Előző esetben az intimitás megvan, természetes fényt még akár tudunk bevinni a tető felől Velux flexibilis fénycsatornával (a tető egyébként is felújításra kerül, tehát ez nem gond), ugyanakkor a fal felőli oldalon alvó embernek esetleg át kell mászni a másikon szükség esetén.

Utóbbi esetben pedig éppen a hiányolt intimitás veszik el, amennyiben az alvás ismét a nappaliban lesz csak megoldható. Hát... ebben a témában még nem született kompromisszum, de már kezdem látni a fényt az alagút végén... :)

Hát egyelőre itt tart a dolog, pontosabban a fejemben már ennél sokkal előrébb, de még meg kell rajzolnom, és akkor hamaraosan folytatása következik a dolognak.

Addigis menjetek a a szabadba, kisütött a nap végre a héten először, és ha esetleg még nem szavaztatok volna a kis közvélemény kutatásomban, akkor a jobb felső sarokban kérlek tegyétek meg, már csak pár nap van hátra a végéig, aztán összegzem majd a tapasztalatokat.

Ha pedig tetszett a bejegyzés, akkor egy kattintással a bejegyzés alatt osszátok meg másokkal is akiket érdekelhet.

(Ismert latin szentencia: "Oszd meg és uralkodj!" - ez most jutott eszembe, de azt hiszem Mark Zuckerberg erre építette fel a Facebook birodalmat... :)))

Közvélemény kutatást indítottam

Kedves Blogolvasóim!

Mikor befejeztem lakberendezői tanulmányaimat, sokan gratuláltak, sokan lelkesedtek, de még többen voltak azok (éredekes módon saját közeli családtagjaim és barátaim közül a legtöbben), akik kétkedve fogadták ennek a kezdeményezésemnek a leheteséges sikeres kimenetelét. Hogy kissé pontosabban megfogalmazzam, kb. ilyen, és ehhez hasonló megjegyzéseket kaptam:

" És ezér' még fizet is valaki????"

" Ó, de szuper szakma ez, csak az a baj, hogy az embereknek nincs pénze rá..."

Az utóbbi megjegyzés alapján született meg első blogbejegyzésem, amit remélhetőleg :) már olvastatok, de ha mégsem, akkor most pótolhatjátok itt.

De csoda vagy nem csoda, (inkább talán szerencse kellett hozzá), azóta röpke idő alatt több megrendelőm is akadt, és nyugodt szívvel mondhatom, hogy volt közöttük olyan, aki éppenséggel nem a "semmi sem drága" kategóriájú megrendelő volt, hanem igenis akinek számított minden egyes négyzetméter, és minden egyes forint.

Ennek a tapasztalatnak a nyomán gondoltam azt, hogy az előbbi vélemények megfogalmazóinak talán nincs igaza, és a lakberendező alkalmazásának igénye nem feltétlenül pénzügyi kérdés.

Indítok tehát egy rövidke közvélemény kutatást, mert szeretném felmérni, hogy pl. Ti, akik a blogot olvasátok, hogyan álltok ehhez a kérdéshez. Kérlek, hogy őszinte véleményekkel segítsétek a munkámat, és egy kattintással válaszoljatok a jobboldalon látható feltett kérdésre.

Ha egyéb hozzászólásotok, véleményetek van, akkor pedig a bejegyzés alatt azt is elküldhetitek nekem, szívesen fogadom.

Lakberendezőt mindenkinek!

Bár nagyon igaz lehet a közmondás, miszerint „mindenhol jó, de legjobb otthon”, mégis sokszor érezzük azt, hogy valahol máshol lakva boldogabbak, sikeresebbek, mások lennénk. De miért is ne teremthetnénk meg otthonunkban azt a miliőt, amiben mindezt elérhetjük? Lehet az egy 10. emeleti panellakás, vagy akár egy villa a budai hegyekben, ha nem a kényelmünket szolgálja, és nem az ízlésünknek tetsző, akkor nem leszünk elégedettek.
Kis hazák lakáskultúrája sok mindenben különbözik azoktól a nyugati (vagy akár keleti!) kultúrák felfogásától, amelyre olykor annyira vágyunk mi is. Azokban az országokban, ahol a formatervezésnek nagy hagyománya van (pl. Olaszország), vagy ahol az otthonteremtést szabadabban értelmezik (pl. szinte bármelyik mediterrán ország), nem ritka, sőt általánosan elfogadott, hogy egy lakótér kialakításához belsőépítész vagy lakberendező segítségét veszik igénybe. Kortól, nemtől, anyagi lehetőségektől függetlenül. Nekik olyan egy lakberendező, mint akár egy autószerelő, vagy egy fodrász. Ha szükség van egy új kanapéra, tanácsot kérnek, ha a dolgozószobát gyerekszobává kell alakítani, a lakberendezőt hívják, ha új lakást vásárolnak, a lakberendező véleményét kérik – lehetőleg még vásárlás előtt. A lakberendező alkalmazása nem luxus kérdése, hanem annak a természetes igénynek a megnyilvánulása, miszerint olyan környezetben szeretnénk élni, ami az életkörülményeinknek és az egyéniségünknek leginkább megfelel.
A hajunkat magunk is be tudjuk festeni, ügyesebbek le is tudják vágni, de ha igazán szép megoldásra vágyunk, fodrászhoz megyünk, és nem kísérletezünk. Az autónkat is meg tudjuk szerelni, ha értünk hozzá, mint ahogyan a nappali falszínét is ki tudjuk választani. Ha értünk hozzá… Ha nem értünk hozzá, marad a csalódás, a félmegoldás, vagy a költséges újrafestés, ami másodszorra vagy sikerül, vagy nem. Egy szobányi festék árából egy lakberendező 1-2 órás tanácsadását is kérhetjük, és akkor a siker garantált, elégedetten nézhetjük évekig gyönyörű falszínünket, és még egy kis pénzt is spóroltunk. 1-2 órás tanácsadással elkerülhetjük, hogy olyan lakást vásároljunk, amiről kiderül, hogy szinte bebútorozhatatlan. Ez esetben már milliókat is spóroltunk.
Nem kell nagy volumenű beruházásokra gondolni, ha lakberendezőt keresünk.Egy-egy apró trükkel a meglévő bútorunk is fillérekből megújulhat és elfoglalhatja méltó, új helyét a lakásban. Egy-egy apró trükkel a lakás egész hangulatát megváltoztathatjuk - akár évszakonként, ha tetszik - , nem kell drága pénzért lecserélni a berendezést. Nem kell feltétlenül erőnkön felül befektetni egy nagyobb lakásba, ha bővül a család, egy-egy apró trükkel mindenkinek akadhat hely a meglévő, már bevált otthonban is.
Ezekre a trükkökre magunk is rájöhetünk, de ha nincs ötletünk, beszéljünk lakberendezővel. Ha bízunk magunkban, mehetünk a saját fejünk után, és még jól is sikerülhet. Ha nem bízunk magunkban, kérjük egy hozzáértő visszaigazolását ötleteinkhez. A lakberendező, ha körültekintően választunk, sosem drága mulatság, úgyis mondhatnánk, „megéri a pénzét”. Legyen szó teljeskörű lakberendezésről, vagy csak a legszükségesebb átalakításról minimális költségvetésből, biztosan tud olyan tanácsot adni, amivel legalább a saját díjazását megspórolhatjuk, az eredmény láttán pedig úgy érezhetjük, hogy „mindenhol jó, de legjobb otthon”.
Akár kérjük lakberendező segítségét, akár magunk állunk neki a feladatnak, legyünk bátrak, merjünk kísérletezni, ne hagyjuk magunkat csak a mindig változó divat által behatárolt keretek közé szorítani, az otthonunk legyen az a hely, ahol igazán önmagunkat adhatjuk!